Földrajz
Afrika délnyugati részén, a Kalahári-sivatag és az Atlanti-óceán part között fekvő ország. Partvidékén mintegy 1300 km hosszan, 80-130 km szélességben Földünk egyik legkietlenebb sivataga, az ország nevét adó Namíb-sivatag húzódik, A sivatagból meredeken emelkednek ki az 1200-1800 m átlagmagasságú fennsíkok, (Ovambo-fennsík, Damara-, Namaföld). Az ország keleti fele a Kalahári-medence peremvidéke.
Öt nagy táj különböztethető meg:
- A központi fennsík észak-déli irányban húzódik, itt található az ország legmagasabb pontja, a Königstein, itt él a lakosság zöme, Windhoek, a főváros is és itt összpontosul a gazdasági tevékenység.
- A Namíb-sivatag nagy kiterjedésű rendkívül száraz vidék kevés a növényzettel, kavics síkságokkal és dűnékkel a tengerpart mentén. Az uralkodó délnyugati szél a homokból alakítja ki a világ legnagyobb dűnéit.
- A központi fennsík nyugati lejtője meredek. Az átlaghőmérséklet és a hőmérséklet-ingadozás gyorsan nő a hideg atlanti vizektől távolodva. A lejtő növényzete változatos forma és sűrűség tekintetében, sűrű erdőtől az elszórt fákkal tarkított bozótosig.
- Bushveld (Bozótos) a Caprivi-sáv területén, az angolai határ mentén található. E terület sokkal csapadékosabb, mint az ország többi része, átlagosan mintegy 400 mm évente. Itt található Namíbia egyik leglátványosabb természeti jelensége: az Etosha Pan. Ez az év legnagyobb részében száraz, sós pusztaság, de az esős évszakban sekély tó, amelynek kiterjedése több mint 6000 négyzetkilométer.
- A Kalahári-sivatag Namíbia talán legismertebb földrajzi tája, változatos élőhelyek találhatók itt a végletesen száraz homoksivatagtól olyan területekig, amelyek nem is férnek bele a sivatag fogalomba. A Kalaháriban elszigetelt hegyek sajátos mikroklímája élőhelyet biztosít olyan élőlényeknek, amelyek nem alkalmazkodtak a környező sivatag körülményeihez.
Történelem
A Kalahári sivatag és a hűs Atlanti óceán közé beékelődött ország nem mondható tipikusan afrikai országnak. Amióta 1990-ben kikiáltotta függetlenségét, megszűntek a gerillaháborúk, a kontinens legsikeresebben fejlődő állama lett.
1486-ban érkezett az első európai a területre egy portugál személyében, a parthoz közeli területet fedezték fel a portugál hajósok az India felé vezető tengeri útjaik során. A belső terület szinte teljesen ismeretlen maradt, mígnem az értéktelennek vélt országot 1883-ban a németek hódították meg és Délnyugat-Afrikának kezdték el hívni. Az I. Világháború alatt 1915-ben a Dél-afrikai Unió megszállta, 1920-tól népszövetségi mandátumterületként igazgatása alá vonta, 1949-től pedig bekebelezte egészen 1990. március 21-ig, amikor - a hosszan tartó gerillaháborúk és az ENSZ közgyűlésének valamint a Nemzetközi Bíróságnak segítő közbenjárása után - végre kimondhatták az ország függetlenségét. A Namíbiában élő törzsek rádöbbentek, hogy csak összefogással, közös erővel űzhetik ki az idegeneket hazájukból. 1966-ban kezdték meg a fegyveres harcot az ország függetlenségéért, melyet 24 év elteltével sikerült kivívni.
Namíbia 1,8 millió lakosságának negyede már a városokban él. Az ország tizenkét népcsoportja mindmáig megőrizte etnikai és nyelvi hagyományait. A legnagyobb itt élő népcsoport, az ovambo 600 ezer főt számlál, a legkisebb pedig az ována, a maga 7000 fős lélekszámával. Az ország első lakosai az ezer évnél is régebben, északról betelepedett, vadászó, gyűjtögető életmódot folytató szánokbusmanok voltak, akik később keveredtek az állattenyésztő namákkal. Hozzájuk hasonlóan még mindig őrzik hagyományaikat a hererók, a himbák, akiknek otthonában számos ősi rítus szemtanúja lehet az érdeklődő turista.
következő oldal: Namíbiai árak
|