Földrajz
Az ország Namíbiával, Botswanával, Zimbabwe-vel, Mozambikkal, Szvázifölddel és Lesothoval határos. A területét három nagy részre lehet osztani, egy nagy kiterjedésű fennsíkra az ország belsejében (highveld), a Kalahári medencére és a keskeny tengerparti sávra (lowveld). Az ország éghajlata száraz és meleg, amit az óceán közelsége és a magaslatok tesznek egy kicsit változatosabbá. A keleti országrész és Fokváros környéke a legcsapadékosabb, a Namíbiával határos sivatagos területek pedig a legszárazabbak. A déli partvidéken kellemes, szinte mérsékelt övi, a keleti parton viszont trópusi éghajlat uralkodik.
Történelem
Dél-Afrika területén már kb. 20 000 - 40 000 évvel ezelőtt is éltek kis népcsoportok, amelyek tagjai kezdetleges szerszámokat használva vadásztak, halásztak. Ezekből a csoportokból alakultak ki a busmanok, akiknek a mai napig élnek leszármazottaik a Kalahári-medencében.
A középkorban felfedezték az ország kiváló kereskedelmi adottságait és Dél-Afrika népszerű megállóhely lett az európai hajók legénységei számára, miután Vasco de Gama megnyitotta a Jóreménység Fok fűszerutat 1498-ban. 1652-ben alapították a hollandok Fokvárost kereskedőtelepként. A 17. század közepére a skorbut és hajótörés arra kényszerítette a holland hajósokat, hogy állandó települést létesítsenek a Tábla-öbölben a jelenlegi Cape Town helyén. Fokvárost 1814-ben Anglia vásárolt meg. Ekkor alakult az első jelentős angol kolónia, Port Elizabeth.
A zuluk és a búrok között folyamatosak voltak a háborúskodások, míg 1838. december 16-án a Blood River (Véres-folyó) melletti csatában a búrok legyőzték a zulukat. A búrok 1838-ban alapították első köztársaságukat Natalia néven, amely 1842-ben angol gyarmat lett. Ekkor a búrok visszavonultak, de a zuluk támadták az angolokat. Az angolok hosszú csatában több ezer katonájukat feláldozva elfoglalták a mai KwaZulu-Natal területét. Míg az angolok keleten KwaZulu-Natalért küzdöttek, északon két önálló köztársaságot alapítottak az afrikaanerek: az Oranje Szabadállamot és a Transvaal Köztársaságot.
1899-ben kitört a második angol-búr háború. A csata során 14 000 ártatlan fekete ember vált áldozattá, míg az angol koncentrációs táborokban 28 000 búr vesztette életét. 2,5 év után a búrok megadták magukat. A búr háborúban (1880-1902) Anglia megfosztotta a búr államokat függetlenségüktől. 1902-ben a Transvaal Köztársaság, a vereenigingi békeszerződés aláírásával angol gyarmat lett. Az országban az élet minden területén - gazdaságban, politikában, kultúrában - az apartheid, azaz a faji megkülönböztetés érvényesült. Ez a rendszer azonban az 1990-es évek elején összeomlott, több száz törvényt hatályon kívül helyeztek és 1994-ben már a fekete lakosság is részt vehetett a választásokon. 1994. május 10-én Nelson Mandela lett a Dél-afrikai Köztársaság első demokratikusan megválasztott elnöke.
1910-ben Fokföld, Transvaal, Oranje és Natal - brit domíniumként - megalapította a Dél-afrikai Uniót, amelynek első miniszterelnöke Luis Botha tábornok volt. A Dél-afrikai Unió 1926-tól a Brit Nemzetközösség tagja volt. 1961-ben kikiáltották az ország függetlenségét, kiléptek a Brit Nemzetközösségből, megszűnt a Dél-afrikai Unió és megszületett a Dél-afrikai Köztársaság.
következő oldal: Dél-afrikai árak
|